A hagyományos magyar népi konyhánk egyik finom édessége a csíramálé. Alapanyagai: csíráztatott búza liszt, és víz. Régen tepsiben sütötték és kockára vágva kínálták, a széle megsült, a közepe pudingszerű és édes szirupban tocsogott. Országszerte több név alatt ismert: csiripiszli, kotés, kötis, biracs, szalados. Jókai Mór „Az Aranyember” című regényében így ír róla „fenséges, mézédes csíramálé". Rendszerint a hosszú árnyékot vető didergő téli hónapok, az adventi és húsvéti böjtök kedvelt eledele volt. Egyszerű, olcsó, sőt mi több, igen egészséges és tápanyagokban gazdag étel.Na és hogyan készül?
A búzát lapos tepsibe vagy üvegtálba szórjuk és ráöntünk annyi vizet, hogy jól ellepje. Másnap tiszta vízzel alaposan átmossuk a szemeket. Biztos sikerre számíthatunk, ha a megduzzadt búzát tálcára vagy tepsibe tesszük, naponta leöblítjük, szitán lecsöpögtetjük, nehogy erjedésnek induljon. A szemek gyönyörűen kihajtanak, négy-öt nap alatt elkészül a „búzatésztánk”.
A málé készítésekor a kicsírázott búzát szűrőben, folyóvíz alatt átmossuk, és húsdarálón ledaráljuk, vagy erős turmixgéppel, a vizet hozzáadva, több részletben, óvatosan pépesítjük a csírát. Vigyázzunk, a csíraszálak könnyen rátekeredhetnek a késekre!Ezután a vízzel alaposan elkeverjük a pépet. Egy szűrőbe konyharuhát terítünk, és a beleöntjük. A vásznat összetekerjük és alaposan kifacsarjuk, a tejszerű, édeskés folyadékot felfogjuk, és egy pohárnyit félreteszünk belőle. A többit csomómentesre keverjük annyi liszttel, hogy sűrű, piskótatésztához hasonló masszát kapjunk. Ezt tepsiben, szép lassan megsütjük.
Nos, így tettem, és pillogtam befelé a sütőbe: hogy mi is lesz ebből. És láss csodát! Tartottam magam a receptúrához, hagytam, hogy kihűljön, szépen megdermedjen.. kár, hogy rajtam kívül senki, se senki nem akarja megkóstolni, inkább a tegnap a piacra került termékeimnek volt sikere: a hétféle gyógynövénnyel ízesített lekvárokról majd bővebben, legközelebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése